BÖZSILAND

Nagyon szubjektíven nagyon Nagy-Britanniáról

Egy év után

2017. június 21. 01:56 - Wolf Claw

keepcalmhny.pngBármennyire nem hittem volna, bizony csak eltelt az 52 hét és még mindig itt vagyok. Tavaly júniusban amikor nekiindultam ennek a hosszú útnak még nagyon bizonytalan voltam. Nem tudtam mibe szaladok bele, abszolút nem éreztem magam biztosan. Csak azt tudtam hogy Magyarországon nem fogok soha továbbjutni. Lehet ha a párommal nem határozzuk el, hogy megpróbálom újra azt ami 5 éve nem sikerült az exemmel Londonban akkor még most is egy soroksári kis lakásban húznám meg magam és nyüsszögnék hogy zacskós levesen élek. Így egy nagy fába vágtam megint a fejszémet amiben nagy segítségemre volt a bátyám, és a családom.

Szerencsére nem a vakvilágba jöttem hanem előre lefixált helyre érkeztem mint lakásilag mint melóilag. Jó persze voltak nehézségek, főleg amikor Manchesterből át kellett buszoznom Liverpoolba (miután a manchesteri repteret végiglátogattam a parkolótól az imateremig szinte minden szegletében) meg aztán a teljesen idegen helyen kellett egyeztetnem a leendő főbérlőmmel aki azt sem tudta én ki vagyok, honnan jöttem, hol vagyok és miért hívom a privát számán (amit a magyar közvetítő adott). Szóval ott álltam,ültem a csomagommal Liverpool közepén és néztem ahogy a szél fodrozta a kikötő hullámait, és vártam egy autót. Itt indultam. Megismerkedtem nagyon rendes erdélyi fiatalemeberekkel akikkel később össze is haverkodtunk. Ezúton is köszönök mindent G és Oli, meg a többieknek is. Sokáig éltem ott és rájöttem néhány dologra. Nagy-Britannia fővárosa London, de nem csak ebből az egy városból áll. Ezt nagyon sokan a mai napig nem képesek felfogni. Persze gyönyörű a Buckhingam Palace, de több ez ország. Nem csak a Temze van, nekem ugyanolyan csodálatos volt a Mersey folyó is. Láttam pár városkát, nagyot is (Manchester) meg kicsit is (Warrington, Wigan). Mind tartogat valami csodát ami miatt érdemes odamenni.
Tény hogy az itteni mentalitást külső szemlélő nem érti, kivéve azokat az eseteket amikor ugyanazok a rasszista hangok szólalnak meg mint mondjuk Magyarországon, csak itt nem központilag irányítják őket. Itt a normális angolok békében együtt tudnak élni más nációkkal, sőt London polgármestere (illetve ahol most lakom, Warringtoné is) muszlim. Mégsincs közvetlen fajgyűlölet. Ok, a londoni és manchesteri esetek erre hergelik az embereket, de a Brexit inkább foglalkoztatja őket mint hogy melyik hidzsáb alatt van egy terrorista. Az is furcsa lehet hogy a britek udvariasan küldenek el oda ahonnan anno kibújtál. Na igen, a híres angol hidegvér és az elegancia amivel még bocsánatot is kérnek szinte ha valamit a károdra kell tegyenek (pl. kirúgnak). Persze azért ne felejtsük el azt sem hogy itt a logika szinte állandóan szabadnapos és a királynő alattvalói követik a magyar katonaságban anno lelkesen képviselt gondolkodásmódot, azaz ami szögletes azt addig görgetik amíg gömbölyű nem lesz hogy onnantól kezdve elkezdjék cipelni. Nem hajlandóak túlzottan dolgozni (legalábbis annyian nem mint amennyien mi bevándorlók helyettük dolgozunk, ezért is lehetünk mi itt) de lelkesen szidják a rendszert hogy ennyi külföldi él itt. Tegyem hozzá, néha napján meg is értem hiszen lassan egy Kis-Lengyelország lesz a szigetországból és a néhai Jaruzelski tábornok utódai ehhez mérten is viselkednek (tisztelet a kivételnek). Nem hajlandók az SI mértékegységet használni bár annyiban már haladtunk az évtizedek folyamán hogy hajlandóak a sok hülye külföldi miatt a pintet literre is átkalkulálni például.
Nem volt könnyű egyedül az első háromnegyed évet végigküzdeni. Hiányzott a család, hiányoztak a magyar ízek (ok hogy itt is meg lehet kapni de ami otthon alap tétel az itt luxus az árakat tekintve), hiányzott sok minden (még több minden nem) és bevallom amikor tavaly év végén leszállt velem a repülő a Liszt Ferenc repülőtéren bizony sírva fakadtam és majdnem megcsókoltam az aszfaltot hogy magyar földön lehettem ha csak egy hétig is. Elteltek az ünnepek, elkezdődött 2017 és minden haladt tovább ugyanúgy. Aztán februárban egy nagy elhatározással magam mögött hagytam Liverpoolt és a munkahelyemhez közelebb, Warringtonba költöztem. Eleinte még élveztem hogy közelebb van minden és egyszerűbb lesz az életem, de a hetek múlásával ez a nagyon nagy lelkesedés is lelohadt és csak maradtak a hétköznapok amikbe néhány kirándulés vitt csak fényt hétvégente. Majd március végén az én drága szerelmem és a nagylánya is megérkezett. Vége volt a magányos mirelit pizzás estéknek és eljött a boldogság....aztán jöttek kemény napok és nehézségek. De ezen is túljutottunk együtt.
Most itt állunk egy év végén, bár nincs pezsgőspohár a kezünkben és olyan nagyon nincs is még mire koccintani. Csak a remény van, hogy egy jobb esztendő kezdődik mindannyiunknak. Bízom benne hogy sokan leszünk részesei.
HAPPY NEW YEAR! BOLDOG ÚJ ÉVET!
3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bozsiland.blog.hu/api/trackback/id/tr7712610165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

masada 2017.06.21. 17:29:21

8 hónapot dolgoztam Manchesterben...Anglia egy ritka pocsék hely...soha többé

aleb19 2017.06.22. 09:03:11

az orszag del-keleti resze kivetelevel mordor sokszor kb mint bazmegye otthon, az angolok tenyleg belustultak mert azonnal kapjak a segelyt es a lakast a segguk ala amivel beljebb vannak mint az egyugyu meloval...

2017.06.22. 14:53:48

Hát hol van már Angliában angol, már mindenki paki.
süti beállítások módosítása