Akik eddig velem voltak ebben a blogban szinte várták már hogy mikor kerül sorra a munka témája. Nos elérkezett az idő, főleg mert immár három hete dolgozom.

Mindenekelőtt azonban megmagyarázom miért van idézőjelbe téve az ezer a címben. Egyrészt azért mert nem feltétlen kell megszakadni és halálra dolgozni magad ha van egy kis szerencséd (bár tény hogy vannak olyan munkahelyek ahol akár 12 órás műszak is lehet de akkor meg annyival több a day off-od azaz szabadnapod hiszen meg van szabva egy héten hány órát dolgozhatsz rendes műszakban) mert azért az angolok nem hajcsárok. Igaz túl lazán sem szabad venni de ez minden munkahelyre igaz a világon szerintem. Másrészt a fizetés nagyjából egy ezres ha elég felnőtt vagy már. Ez nem IQ függvénye hanem életkoré :) ugyanis 25 év alatt a minimum bruttó fizu 6,70 font óránként 25 év fölött viszont már 7,20 font. A túlórák díjait most nem sorolom fel, akit érdekel az nézzen utána valamelyik angliai kisokos oldalon. A lényeg hogy általában hetente kapsz fizut (bár az elsőt csak a második vagy a harmadik héten kapod). Néhány helyen kéthetente, és előfordulhat hogy valahol csak havonta. Viszont egy kis szerencsével egy hónap alatt összejöhet az ezer font körüli összeg, igaz ennek úgy a fele el is megy a lakhatásra, utazásra, kajára. Sokkal fontosabb hogy mi kell ahhoz hogy munkát vállalhass az Egyesült Királynőségben. Egyrészt a legfontosabb hogy beszélj valamennyire angolul, mert a yes és a no ide nem elég. Nem kell perfekt tudás, de azért a How do you do? (Hogy van?) és a Nice to meet you (örülök hogy találkoztunk) még kevés. Amíg nem tudsz legalább bemutatkozni angolul és néhány társalgási formulát nem tanultál meg addig maximum várost nézni gyere csak különben az első héten a legközelebbi utcasarkon éhen halsz. Ezt nem poénból mondtam, ugyanis az igazi tőkéd (amivel kijössz) mellett ez lesz a személyes hitelforrásod. A másik hogy legyen úgynevezett Enájod. Ez a National Insurrance Number azaz a helyi adó és TB egyben. Rögtön elsőre persze nem fogsz kapni, de mindenképpen kell kérni egy időpontot úgynevezett NI interjúra mert e nélkül elkezdhetsz dolgozni ugyan viszont szükség lesz rá az első fizudkor. Erről majd kapsz a címedre egy hivatalos levelet amiben benne van az időpont és helyszín. Ez általában a legközelebbi Job Centre Plus (a helyi munkaügyi központ) Szóval nem lehet félvállról kezelni a dolgot.

Ugorjunk kicsit vissza az időben, egészen 2012-be amikor Londonba úgy mentünk az ex-nejemmel hogy majd alakul valami. Na így ne indulj el! Mindjárt elmondom miért de addig is egy emlék:

Nem szeretek munkanélküliként lébecolni mert abból nem folyik be pénz, maximum csepeg és amúgyis szeretek hasznos tagja lenni a társadalomnak. Viszont állásinterjúra sem szerettem járni otthon, mert folyton paráztam hogy megfeleljek az elvárásnak és engem válasszanak. Pedig általában az esélytelenek teljes nyugalmával is mehettem volna. Na most megtapasztaltam milyen amikor itt hívnak be személyes interjúra. Reggel 9. Megszólal a mobilomon a Doctor Who zenéje (most ez a csengőhangom...vajon miért?). Nem otthoni szám, rögtön átkapcsol az agyam angolba. Felveszem: - Yes? Semmi, I'm vagy valami. Egy szimpla igen tudott kiszakadni belőlem. A vonal másik végén a Maplin Edgware-i áruházának a vezetője. Behívott délután kettőre interjúra. Életemben nem fostam úgy lelkiekben mint miután letettem a telefont. Pár nappal azelőtt online pályáztam és pont azt néztük drága hitvesemmel hogy épp csak a lábméretem, a vércsoportom meg a nyálmintám nem kell nekik. Műszaki cikk eladó a szakmám, pár évet lehúztam benne még ha nem is abban az ágában amivel általában azonosítják. Most mégis úgy kezelnek mintha sebésznek jelentkeznék és igazolnom kéne, hogy nem remeg a szike a kezemben. Amikor felültünk a buszra már rángott a szám széle az idegtől, mire odaértünk már a lábam is begörcsölt. Az interjún a főnök nagyon rendesen viselkedett velem hiszen nem egy öltönyös, elegáns, bőrfoteles szállodaigazgató volt csak egy külső városrész kis elektrotechnikai boltjának a vezetője, akinek nem büdös a meló, ugyanúgy beáll a pultba mint a többiek és nem mindenféle HR céggel próbál engem letesztelni. Azt nem állítanám, hogy a legjobb formámat hoztam mert az idegtől még magyarul is elfelejtettem hirtelen nemhogy angolul. Ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy azzal a szerény nyelvtudással amim van egészen jól teljesítettem a magam által várthoz képest. Persze ettől még nem vagyok nyugodt és a következő állásintejún is parázni fogok mert nekem ez alapbeállítás és nagyon természetellenesnek hatna ha lazának és magabiztosnak próbálnék mutatkozni. Ráadásul nem vagyok jó színész, szóval 2 mp alatt buknék le. 

Azt most teszem hozzá hogy anno ennek a posztnak a közzététele napján kaptam egy elutasító levelet egy olyan Maplin áruháztól, ahova nem is pályáztam! Ezt még azóta is próbálom megérteni :) pedig azóta tudom hogy ennél furcsább dolgok is lehetnek. Például most szerződésben állok egy közvetítő céggel akiknek a székhelye Warringtonban van mint a munkahelyem is. Ez egy kisváros kb. pont félúton Liverpool és Manchester közt. Nos a magyar közvetítő cég azt mondá hogy X cégnél fogok dolgozni ennek a munkaközvetítő cégnek a kihelyezettjeként mint picker azaz kiszedő aki tologatja a kis kocsiját, fogja a gunt (itt így hívják a kódleolvasó pisztolyt), lecsippantja, kiszedi a kocsira, aztán battyog tovább. Napi 8 órában el lehet ezzel lenni. Ami ugyan 9, mert a műszak addig tart de mivel fél óra reggeli és fél óra ebéd vagy (ebéd és vacsora műszak függvényében) szünet jár amit ugye nem számolnak el így csak 8. Ehhez képest engem beosztottak Y céghez úgynevezett bálázónak vagyis állok az én szép nagy kék gépem mellett és hajigálom bele a feleslegessé vált kartondobozokat. Aztán amikor a gép már nem bírja tovább nyelni szépen meghányatom :D Végülis ez is munka meg ugye a fűtő nélkül sem tudna a gőzmozdony menni. Mondjuk az azért egy picit nehézséget okoz hogy felfogjam miért kell minden nap külön sms-ben visszaigazoljam hogy igenis akarok menni melózni. Esküszöm katolikus létemre ennyit nem konfirmáltam mint a három hét alatt. Amúgy ennél a munkaközvetítőnél az interjú valójában egy három oldalas teszt kitöltése volt aminek a két harmada abból állt hogy ki vagy, honnan jöttél, minek, mi voltál otthon és mikor. Utána pedig egy analfabéla teszt persze angolul.

Na de térjünk vissza oda hogy miért nem jó taktika a majd lesz valami. Ugyanis nagyon nagy szerencséd van, ha így beesik egy állás. Persze azért van a munkaügyi központ hogy segítsen, meg a különböző oldalak (ezek közül talán a Gumtree a leghatékonyabb), meg az agencyk izé ügynökségek (akik vagy tudnak melót adni vagy nem, de inkább nem hacsak nem egy olyan nagy cég mint akikkel én állok szerződésben). Vagyis marad a lábmunka, azaz szépen kinyomtatod az angol nyelvű önéletrajzod nagyon sok példányban, kezedbe veszed és bemész mindenhova ahol gondolod hogy van felvétel vagy netán ki is van írva. Itt jelzem ne legyenek nagy igényeid mert úgy jársz mint én. Ismét ugorjunk vissza négy évet:

Azt gondoltam, hogy ha nagyon nem találok munkát legrosszabb esetben majd elmegyek tálcaleszedőnek a Mekibe. Oda nem kell nagy képzettség és mindenkit felvesznek. Azt viszont sose gondoltam, hogy a világ leghíresebb (és talán legnagyobb) gyorsétterem lánca "büszkélkedhet" a legszervezetlenebb HR-s háttérrel. A neten megpályáztam egy állást a helyi étterembe. Elküldtük a jelentkezést, erre e-mailben jött egy egy link amire kattintva kiválaszthattam az időpontot. Miután belőttem magamnak a megfelelőt, megint jött egy levél amiben visszaigazolták a "foglalásomat" egy másik kóddal mint ami a pályázati kiírásban szerepelt. Gondoltuk ez a hozzám tartozó perszonális kód (otthon sosem jelentkeztem online a sárga M betűsökhöz úgy, hogy vissza is igazoljanak így lövésem se volt ilyenkor mi van). Nem kalimpáltam, hogy valami nem ok inkább vártam az időpontot. Hétfő reggel felültünk a buszra, és több mint egy órát zötyögtünk, de nem is értem miért. Berángattak London közepére, hogy 3 (!) mondatot váltsanak velem és tovább passzoljanak. Itt megint naiv kisfiú voltam, mert azt hittem azért irányítanak tovább hogy ott valami nagyobb góréval találkozzam. Az majd jól kikérdez és tovább passzolja az anyagomat az általam kiválasztott étterembe, a megpályázott állásra. Nagyot koppantam, amikor egy másik kis McDonaldsba értünk (jó háromnegyed óra buszozás és séta után a szakadó esőben mivel a házszámozás bonyolultabb mint egy kvantumfizikai disszertáció). Ott amikor a kijelölt kontakt személyt kerestem megpróbáltak lepattintani, de nem hagytam magam. Végül sikerült eljutnom az irodájába ami a wc melletti kis folyosón levő gyufásdoboznyi lyuk volt. A managercsaj egészen addig kedves volt, amíg nem közöltem vele hogy az általa felkínált hely hajnali 4-es kezdéssel nekem nem pálya, hiszen Wood Greenből bejárni olyankor elég érdekes lenne, és különben is én direkt oda pályáztam egy konkrét állásra nem csak úgy bele a világba. A kérdésére miszerint beszéltem-e annak az étteremnek a vezetőjével közöltem, hogy nem mivel online pályáztam a weboldalon megjelent álláshirdetésre. Erre közölte, hogy jó majd Ő felhívja és egyeztet vele utána pedig még vagy ma vagy holnap kiértesít e-mailben. Mondanom sem kell mire vissza buszoztunk már várt az elutasító formalevél. Nem is értem, hogy ha ott van az egyik manager (aki nem különb nálam csak régebben van ott ezért már kinevezték) előtt a kinyomtatott pályázatom, amiben világosan szerepel mire és hova jelentkeztem akkor mi alapján passzolgat teljesen más étterembe? Lehet, hogy itt Angliában is működik az AEÚP (Ahogy Esik Úgy Puffan) kiválasztási rendszer? Egy nagyon picit, ott a lelkem mélyén talán nem is bánom hogy így alakult. Mióta itt vagyunk több Mekiben is megfordultam, de egyetlen étterem egyetlen dolgozóját (a manager nem számít ebbe a kategóriába nálam) sem láttam nemhogy lelkesedni, de még halványan elmosolyodni sem. Mintha csak mozgó hullák lennének. Annyira nem  fizet jól a sárga M, hogy én is ilyen zombi legyek. Igaz úgy tűnik Ők sem akarják.

Szóval lehetnek igényeid csak ne nagyon hangoztasd mert akkor hirtelen azon kapod magad hogy jobb esetben csak ritkábban hívnak melózni (hiszen van bőven utánpótlás) rosszabb esetben abszolút nem. Te egy járulékos veszteség vagy alapból amíg nem vesz át a munkáltatód úgyhogy okosan mert bár benefitre (támogatásra) jogosult vagy ha megfelelsz bizonyos követelményeknek de azért az nem rendes fizetés! Márpedig pénz nélkül nincs élet itt sem!